I. Az OMMF által vizsgálható jogviszonyok

Hatóságunk ellenőrzései során a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény alapján jár el.
A törvény hatálya kiterjed arra a

1. foglalkoztatási jogviszonyra, amely természetes és jogi személy, valamint jogi személynek nem minősülő gazdasági társaság és
- tizennyolcadik életévét betöltött természetes személy,
- külföldi, vagy
- fiatal munkavállaló között jött létre,

2. polgári jogi jogviszonyra, amely
- külföldi, vagy
- fiatal munkavállaló foglalkoztatására jött létre.

3. fiatal munkavállaló közérdekű önkéntes tevékenysége céljából létesített jogviszonyra,

4. valamint, a foglalkoztatási jogviszony létesítését előkészítő munkáltatói eljárásra (különösen a pályáztatásra, kiválasztásra) az egyenlő bánásmód követelménye megtartásának ellenőrzése szempontjából.

A törvény megfogalmazása szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka.

Nem minősül foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a törvény kifejezett rendelkezése szerint

1. a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott vállalkozási szerződés, valamint megbízási szerződés alapján végzett munka, továbbá
2. a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közreműködése, valamint a korlátolt felelősségű társaság tagjának mellékszolgáltatásként nyújtott személyes közreműködése.
3. közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvényben szabályozott önkéntes szerződés alapján végzett közérdekű önkéntes tevékenység,
4. szövetkezet tagjának a szövetkezet részére kifejtett személyes közreműködése, ha a tag a személyes közreműködést megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján teljesíti (2006. évi X. tv.),
5. a szívességi munka (olyan ellenérték nélkül végzett tevékenység, ahol a munkavégzés alapja nem egy visszterhes szerződéses kötelem, hanem baráti vagy családi kötelék).

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a fentiekben felsorolt jogviszonyok keretében folytatott munkavégzést a felügyelő nem vizsgálhatja. A törvény rendelkezése alapján ugyanis a munkaügyi hatóság ellenőrizheti és minősítheti a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszonyt. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka a polgári jellegű jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt.

Ez azt jelenti, hogy a törvény hatálya alól kivett foglalkoztatási jogviszonyok abból a szempontból vonhatók a hatósági ellenőrzés alá, hogy megállapítható legyen: a munkáltató a munkavégzés formájaként jogszerűen választotta, illetve alkalmazta a munkaszerződés, illetve munkaviszony helyett más polgári jogi megállapodást. Ennek alapján a munkaügyi felügyelőnek a vállalkozási vagy megbízási szerződést, vagy a társasági szerződést is rendelkezésére kell bocsátani.

Foglalkoztatási jogviszony a törvény értelmében
- a munkajogviszony,
- a közalkalmazotti jogviszony,
- a köztisztviselői jogviszony,
- a bírósági és ügyészségi szolgálati jogviszony,
- az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonya,
- az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatási jogviszony.

II. Szívességi munka, kaláka munka fogalma, jellemzői

Tisztázni kell, mit értünk kaláka munkán, szívességi munkavégzésen. Alapvető jellemző, hogy ellenérték nélkül, szívességi alapon, segítségképpen zajlanak, családi köteléken, rokoni, jószomszédi, baráti kapcsolatokon alapulnak. A kaláka munka eredetileg az egymásra utalt kisközösségek (falvak, községek) kölcsönös segítségnyújtására épült. Manapság is gyakran előfordul, többnyire kisebb közösségekben, főként mezőgazdasági, alkalmi jellegű idénymunkáknál (pl. szüret). Sokszor évek alatt kialakított szokások szerint történik a viszonossági alapú munkavégzés, melynek célja egyben a találkozás, a kikapcsolódás is. Gyakran tapasztalható ilyen jellegű munkavégzés a családi házak építése során szükséges segédmunkálatoknál, illetve a családi vállalkozás keretében folytatott kereskedelmi tevékenység során. Ezek a munkavégzések általában néhány órát, illetve 1-2 napot (tipikusan szombat-vasárnap) vesznek igénybe. Ha valaki heteken át, hétköznapokon dolgozik a foglalkoztató számára, nem életszerű, hogy ingyen, szívességből dolgozna.

A szívességi munka és a szabálytalan foglalkoztatás elhatárolásának során tehát az egyik legfontosabb az ellenérték meghatározása. Nem minősíthető a munkavégzés (tevékenység) a munkajog hatálya alá tartozónak, amennyiben ellenérték nem állapítható meg. Amennyiben teljesen ingyen, ellenérték nélkül, segítségképpen történik a munkavégzés egyértelmű a megítélés, ilyenkor a hatóság természetesen nem indít eljárást sem. Szem előtt kell tartani, hogy a munkaviszony lényegi eleme adott személy munkaerejének áruba bocsátása; a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak olyan jogviszony minősül, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka. A munkaviszony visszterhes jogügylet, ellenszolgáltatás nélküli munkavégzésként nem képzelhető el.

Ha a hatóság a helyszínen egyértelműen meg tudja állapítani, hogy az ott lévők szándéka a segítségnyújtás volt és a munkát végzők a végzett tevékenységért ellenszolgáltatást nem kaptak, akkor nem kerül sor munkaviszony megállapítására.

Az ellenérték fogalmára is fontos kitérni. A munkaviszony megállapítása szempontjából a pénzbeli juttatáson túl az úgynevezett természetbeni (szociális) juttatás is ellenérték lehet; így "fizetésnek" tekintjük ha a munkát végző szállást, élelmet, tűzifát stb. kap munkájáért. Ugyanakkor nem tekintjük munkabérnek, ha a jelenlévők gesztus értékű a viszonzást kapnak

(pl. "ma nálunk ebédelnek").

A rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök közreműködésével, kölcsönös vendéglátás mellett zajló eseti munkavégzések esetén is szívességi munkáról beszélünk. Ezekben az esetekben olyan mértékű "juttatásra" kell gondolni, amely nem áll arányban a elvégzett munkával, mindössze figyelmességnek tekinthető.

/Hozzátartozónak egyébkén a törvény értelmében a következőket tekintjük: az egyeneságbeli rokon (szülő, gyermek) és annak házastársa; az örökbe fogadó és a nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa, a jegyes, vagy a testvér élettársa nem tartozik ebbe a körbe./

A tapasztalatok alapján a munkaügyi felügyelők eddig is egy rövid beszélgetés, tájékozódás után egyértelműen megállapították, hogy családi, baráti segítségről van szó; ilyen esetekben továbbra is mellőzzük az indokolatlan ellenőrzés lefolytatását.

Ha nem lehet az ellenőrzés során egyértelműen döntést hozni, de a jelek arra utalnak, hogy munkaviszony áll fenn, akkor ennek ellenkezőjét a munkáltatónak kell bizonyítania. A Met. értelmében a munkaügyi felügyelő jogosult az ellenőrzés során megállapított tények alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti kapcsolat minősítésére (tehát megállapíthatja a munkaviszony fennállását). Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka ingyen, ellenérték nélkül szívességi alapon történt.

Összegezve az OMMF továbbra sem bünteti a szívességi munkavégzést, a kalákában történő segítségnyújtást, de ha a munkáltató a hatóság megtévesztése érdekében hivatkozik erre, akkor a felügyelőség köteles a jogszabályoknak megfelelően feltárni a szabálytalan, feketén történő foglalkoztatást.

OMMF Munkaügyi hírlevél, 2008. október