Adómentes természetbeni juttatásnak minősül a munkáltató által a munkavállalónak adott munkaruházati termék akkor, ha az megfelel a személyi jövedelemadóról szóló, többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja-törvény) 8.24. és 9.2. pontjaiban foglalt feltételeknek (így például abban az esetben, ha a munkaruházati termék használata nélkül a ruházat nagymértékű szennyeződése vagy gyors elhasználódása következik be).

A fentiek szerint történő munkaruházati termék juttatás tehát adómentes. Az, hogy a kihordási időn belül történő munkaviszony-megszűnés esetén a munkavállalónak van‑e térítési kötelezettsége, adójogilag a munkaruha juttatásával már nem függ össze. Ha a munkáltató a kihordási idő alatt megszűnő munkaviszony esetén a munkaruhát a magánszemélytől nem követeli vissza, annak adójogi következménye nincs. Abban az esetben, ha a munkáltató a fentiek szerint jár el azzal a különbséggel, hogy a munkaszerződés vagy kollektív szerződés alapján a munkavállalónak a munkaviszony megszűnése esetén a kihordási idő hátralevő részének arányában meg kell térítenie a ruha beszerzési árának megfelelő részét, akkor ez a - munkaviszonyból eredő - térítési kötelezettség a személyi jövedelemadó oldaláról szintén nem bír jogkövetkezményekkel. A megtérített összeg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 77. § (1) bekezdése alapján a munkáltató társaság egyéb bevételének minősül.

Adófizetési kötelezettség abban az esetben keletkezik például, ha annak ellenére, hogy a munkaszerződés, kollektív szerződés, belső szabályzat kimondja a fizetési kötelezettséget, a munkáltató attól eltekint. Ekkor az elengedett követelés munkaviszonyból származó jövedelemként adókötelessé válik.

[Pénzügyminisztérium Jövedelemadók főosztálya 15435/2008.; APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 4007307450]

[szja-törvény 1. számú melléklet 8.24. pontja]