Miért olyan nagy titok a fizetés vagy akár csak az átlagfizetés? Nyugaton az álláshirdetésekbe többször beleírják, mennyi bért tudnak kínálni a munkáért, nálunk viszont általában a jelöltnek kell megmondania, mennyi bért igényel. Miért alakult ez így? Miért tabu, ki mennyit keres vagy egy cég mennyit kínál egy pozícióért?
Hírlevél feliratkozás
Feliratkozom a témához kapcsolódó ingyenes hírlevélre:
Húsz-harminc évvel ezelőtt a fizetéseket fizetési listán kellett aláírással
átvenni, ahol mindenki láthatta, hogy akivel egy osztályon dolgozik, annak
mennyi a fizetése. A rendszerváltás után a privatizációval és az informatika
gyors fejlődésével hazánkban is lehetővé vált, hogy mindenki egyéni fizetési
kimutatást kapjon havonta. Az egyénre szabott kimutatások éppen időben jöttek,
mivel a dolgozók átlagfizetései egyre jobban eltértek. Egy vállalaton belül a
javadalmazások között olyan hatalmas rések alakultak ki, amit a munkáltatók
igyekeztek és igyekeznek titokban tartani. Ennek ellenére napjainkban
próbálkozások történnek arra, hogy nyilvánosságra hozzák a legfelső vezetők
bérét.
Vannak olyan állások, ahol nyilvánosak a bérkategóriák, ilyen például a
közalkalmazotti bértábla. Reálisnak azonban ez sem tekinthető, hiszen ha a
közalkalmazott túlórázik, vagy egyéb munkát végez, az erre adott javadalmazást
már nem teszik közszemlére. Pár éve terjedt el, hogy nyilvánosságra hozzák a
vezető köztisztviselők béreit, de vajon mennyire tekinthető ez reálisnak.
Jogszabály nincsen a fizetések nyilvánossá tételére.
A Bajnai-kormány 2009. szeptember 15-ével határozott úgy, hogy nyilvánosságra
kell hozni az interneten minden olyan vezető tisztségviselő pénzbeli
juttatásait, aki állami többségi befolyással működő gazdasági társaságnál
tevékenykedik. A kormányrendelet szerint minden cégnek - és több száz ilyen van
- a saját honlapján kell publikálnia az adatokat. Ezt a rendeletet is kevés cég
tartotta be. Az Origo bankok körében végzett felmérése szerint, a legtöbb bank
azzal utasította vissza a válaszadást, hogy a bérezés nem nyilvános adat és nem
nyilatkoznak.
Miben kereshetjük az okokat?
Több oka van annak, hogy titkosak a fizetések. Az 1990-es években kezdtek
elterjedni a kis- és középvállalkozások, egyéni vállalkozások. Az 1989-es
adórendszer bevezetésével olyan mennyiségű adót kell befizetniük a cégeknek,
hogy az adóterhek kiküszöbölésére nem minden esetben jelentik be teljesen az
alkalmazottakat, fizetésük egy részét "zsebbe" adják. Ilyen körülmények között
igyekeznek eltitkolni, hogy valójában kinek mennyi is a fizetése. Ez a tény
erősen befolyásolja a cégek versenyhelyzetét. Hogyan maradhat versenyben egy
olyan vállalat, amely például 400000 forint bruttó fizetést ígér a dolgozónak
teljesen bejelentve, egy olyan céggel szemben, aki minimálbérre jelenti be a
dolgozót, kézbe viszont többet ad, mint az előbb említett fizetés nettó
összege.
Sok vállalatnál az adatvédelmi szabályokon és a személyiségi jogok védelmén túl
azért sem publikálják a fizetéseket, mert a versenytársak ebből az
információból komoly előnyt kovácsolhatnak.
A fizetések titkossága nem magyar sajátosság - mondta Dr. Juhász Márta, a BME
APPI Ergonómia és Pszichológia Tanszék docense. Sőt, az egész világon jellemző,
hogy nem illik megkérdezni, kinek mennyi a fizetése, jövedelme. A cégek
időnként jobbnak tartják, ha titoktartási szerződést iratnak alá a dolgozókkal
a fizetésükre vonatkozóan, itthon és külföldön egyaránt.
Hazánkban is sok esetben szerződés köti a munkavállalókat, mégis szeretnének
beszélni róla. Az ilyen embereket általában az motiválhatja, hogy mennyire van
alul vagy felül az ő fizetése a többiekhez képest, tehát az egyén folyamatos
összehasonlítást tesz másokkal. Ennek az oka, hogy nem elégedettek önmagukkal,
vagy nem stabil az önmagukról kialakított kép. Olyan érzésük lehet, hogy
alulfizetettek a másikhoz képest és alulértékelik magukat. Sokszor persze az
asszertív (határozott) emberek több pénzt ki tudnak "csikarni" a
vezetőtől/tulajdonostól, de lehet, hogy valóban többet is dolgoznak. A fizetés
sokszor az egyéni tárgyalóképességen múlik, és csalódottak leszünk, ha
szembesülünk mások fizetésével, és talán a magyarok vágynak erre a csalódottság
érzésre - nyilatkozta Juhász Márta.
A fizetések titkosságánál az emberi tulajdonságokat sem szabad figyelmen kívül
hagyni. Milyen jó lenne, ha mindenki tudomásul venné, hogy csak azt a pénzt
tudja elkölteni, amit ő keres és nem kutakodna a másik pénztárcájában. Azonban
ez nem így van. Minden cégnél van egy-két kollega, aki valamilyen úton- módon
megtudja a másik fizetését, és ha ez magasabb, mint az övé, pletykálkodik,
irigykedik, rossz hangulatot kelt.
Figyelembe kell venni, hogy a fizetéseknél emberekről beszélünk és nem
tárgyakról. Két azonos típusú autó lehet egyforma, nyújthat egyforma
teljesítményt, de két dolgozó nem. A mindenkori fizetés pedig függ a
munkavállalók teljesítményétől. Még egy tényezőt meg kell említeni, mégpedig a
vezetők szubjektív ítélethozását. Kisebb vállalkozásoknál figyelhetjük meg,
akik nem áldoznak arra, hogy tanácsadó cég határozza meg a besorolásokhoz
tartozó jövedelemszinteket, hogy a fizetések némely esetben szubjektív döntések
alapján születnek.
A kaliforniai Marshall iskola egyik tanára Ed Lawler több mint tíz éve kutatja,
miért titkosak a fizetések. A vezetői fizetések vizsgálatánál arra az
eredményre jutott, hogy a legtöbb vállalat legfelsőbb vezetőinek fizetései
nyilvánosak. Több esetben még a középvezetői fizetéseket sem titkolják. Az
alsóbb besorolásba eső munkavállalók sem titkolják túlzottan a fizetésüket és
valójában csak a privát szektor fizetései titkosak.
A fizetések nyilvánossága azt a veszélyt is magában hordozza, hogy túlzott
igények léphetnek fel a munkavállalók között. A tanár találkozott olyan
munkavállalóval, aki azt mondta, hogy jelentős fizetésemelést kapott, a konkrét
összeget nem mondta meg és így a környezete hajlamos volt túlreagálni a
hallottakat. Végkövetkeztetésként azt a tanulságot vonta le, hogy jobb nem
beszélni a fizetésekről, tudomásul kell venni, hogy ezt nem illik, hiszen
számos félreértést okozhat.
Amerikában és más kontinenseken is a banki topvezetők fizetései nyilvánosak,
mert majdnem minden pénzintézet a tőzsdén van, a tulajdonosoknak pedig joga van
ahhoz, hogy tudja, mennyit keresnek a vállalatvezetői. Szintén amerikai
sajátosság, hogy a világsztárok büszkén teszik közzé a fizetésüket, azonban ezt
az állampolgárok kezelni is tudják.
Az országok időnként bérezési tanulmányokat végeznek. A Német-Magyar Ipari és
Kereskedelmi Kamara és a Kienbaum vállalati tanácsadó cég 2009-ben végzett
felmérése kiterjedt a cégeknél kereshető fizetésekre is. A megkérdezettek
szerint egy ügyvezető átlagos éves jövedelme 21,4 millió forint, a kereskedelmi
igazgatóé 13,8, a jogi igazgatóé 12,8, az értékesítési - és marketing - vezetőé
12,5, a HR-vezetőé 9,2, az informatikai igazgatóé pedig 8,5 millió forint
évente. Ugyanakkor a key account menedzsereké 5,9, az értékesítőké 4,9, a
rendszergazdák 4,6, a menedzserasszisztensek pedig 3,2 millió forintot kapnak
évente. A felmérés kitért arra is, hogy az egyes cégeknél akár 60 százalékos
eltérés is mutatkozhat.
Végül összegezhetjük, hogy ha a munkavállaló konkrétan nem tudja, hogy egy új
munkahelyen mennyi fizetést kérhet, ha a meglévő bérénél 25 százalékkal többet
kér, valószínűleg azt meg is fogja kapni.