A Budapesten tervezett dugódíjjal kapcsolatban az MTI összeállítást készített arról, hogy az európai nagyvárosokban hogyan oldják meg a forgalom és a környezetszennyezés csökkentését. Elsőként a londoni példa alapján, hiszen ez a város úttörő szerepet játszott a nagyvárosi behajtási díj meghonosításában.
A londoni közgyűlés 2003-ban vezette be a kezdetben napi 5
fontos, majd 8 fontra, végül a jelenlegi 10 fontra (3.600 forint) emelt
behajtási díjat. Ezt minden négy- vagy többkerekű, belsőégésű motorral
hajtott, nem tömegközlekedési vagy közszolgálati jármű vezetőjének ki kell
fizetnie, ha hétköznap 7 és 18 óra között átlépi a belvárosi fizetős zóna
határát. A díjfizetési kötelezettség alól csak az elektromos és hibridüzemű,
vagy igen alacsony károsanyag-kibocsátású autók tulajdonosai mentesülnek. Nem
kell fizetni a közcélú feladatokat ellátó járművek - mentők, rendőrség,
taxik, városi tömegközlekedési járművek - után sem.
A behajtási övezet határain kamerarendszer rögzíti az övezetbe belépő
járművek rendszámát. Ha a feledékeny autós az adott napon éjfélig nem fizet,
120 font (43 ezer forint) büntetésre számíthat, ám ez 60 fontra mérséklődik,
ha 14 napon belül befizeti a bírságot. Felmérések szerint a behajtási díj
hatására naponta átlagosan 35 százalékkal kevesebb magánautó lép be a londoni
belváros fizetős övezetébe, mint a dugódíj bevezetése előtt.
Az osztrák nagyvárosokban nincs behajtási díj, ám több
helyen mérlegelik a bevezetését. A második legnagyobb városban,
Grazban júniusban helyi népszavazást tartanak a behajtási
díjról. Ezt a régebbi gyártmányú, dízelmotoros gépjárművekre vetnék ki.
Bécsben is fölmerült dugódíj bevezetése, ám jelenleg a
fizetőparkoló-övezetek bővítése van napirenden. Az önkormányzat a "kék zóna"
további öt kerületre való kiterjesztéséről döntött. A lakosság egy része és
az ellenzéki pártok ellenzik az intézkedést; a vita várhatóan szintén - nem
kötelező erejű - helyi népszavazás tárgya lesz.
Idén januárban vezettek be dugódíjat Milánóban, ahol az
intézkedés máris csökkentette a légszennyezettséget. A helyi hatóságok négy
éve próbálkoznak a dugódíjjal a szmogban fuldokló városban. 2008-ban Ecopass
névvel vezették be az elsőt a 8,2 négyzetkilométeres centrumban - Milánó
területe 181 négyzetkilométer. Negyvenhárom belépőkaput létesítettek, hetet a
tömegközlekedési eszközök használnak. Az Ecopass a gépjárművek
környezetszennyezési fokozata szerint 2, 5 és 10 euróba került, de nem
csökkentette az autóforgalmat. 2011-ben népszavazással Milánó lakossága igent
mondott a forgalomkorlátozás szigorítására. Ennek eredményeként az idén
januárban behajtásonként 5 eurós dugódíjat vezettek be. Az új rendszer
egyelőre 18 hónapra szól, folytatása az eredménytől függ. A városközpontot
érintő díjfizetés hétfőtől péntekig, reggel fél nyolctól este fél nyolcig
érvényes. A centrumban élők évi negyven ingyenes belépést kapnak, utána két
eurót kell fizetniük, ahányszor behajtanak Milánó központjába. A szolgáltató
vagy fuvarozó járművek három eurót fizetnek megállás nélkül, öt eurót két óra
parkolással.
A francia parlament által 2010-ben elfogadott törvény lehetővé tenné a 300
ezer feletti lakosú nagyvárosoknak a behajtási díj kísérleti jellegű
bevezetését. Ez összesen öt várost érintene (Párizs, Marseille, Lyon,
Toulouse és Nizza), de a megvalósításra eddig még sehol nem került
sor. A gazdasági élet szereplői, illetve egy-egy bal- és jobboldali politikus
által is támogatott és rendszeresen előkerülő ötlet elsősorban a városvezetők
politikai akaratának hiánya miatt bukik meg.
Párizs központi részén például naponta közel 3 millió autó fordul
meg, s a 12 ezer négyzetkilométeres, több mint 10 millió lakost számláló
agglomerációs térségben mindennaposak a több kilométer hosszú dugók. A
behajtási díj tervét Bertrand Delanoe szocialista főpolgármester a Zöldekkel
együtt attól tartva ellenzi, hogy a díj feszültségeket keltene az elővárosok
szegény és a belső kerületek tehetősebb lakossága között. A dugódíj azokat
sújtaná szerinte, akik a belvároshoz képest rosszabb elővárosi
tömegközlekedési viszonyok miatt jobban rászorulnak az autóhasználatra. A
belső kerületben élők felének nincs is autója, miközben az elővárosi
háztartások 72 százaléka használ gépkocsit. A főváros inkább újabb buszsávok,
valamint a bérbicikli- és az elektromos bérautó-hálózat fejlesztésével
próbálja csökkenteni a belvárosi gépkocsi-használatot.
Hollandia nagyvárosaiban nincs dugódíj. Hosszabb ideje
dolgoznak viszont egy olyan országos rendszeren, amely a megtett távolság
mellett a forgalomsűrűség, illetve a forgalmi dugók alapján terhelné az
autósokat. A rendszer, amelynek bevezetése a "sorozatos" kormányváltások
miatt egyelőre várat magára, kiváltaná a gépjárműadót is. Hollandia a világ
egyik legsűrűbben lakott országa. A hatalmas forgalmat a szintén sűrű
úthálózat, még a néhol irányonként 4-5 sávos autópályák sem tudják gond
nélkül elnyelni.
Az elképzelés szerint az új, használatot alapul vevő adó és díj
járműkategóriák szerint különbözne, átlagos nagyságát kilométerenként 3-5
centre becsülik. Az illeték kiszámítását műhold alapú nyomkövető rendszerrel,
a megtett távolság, az autó szennyezőanyag-kibocsátása és a forgalmi dugók
nagysága alapján végzik majd. Becslések szerint az új rend az autósok
többségére nem róna nagyobb terhet a jelenlegi adómennyiségnél.
Brüsszelben nincs dugódíj, és nem is tervezik a bevezetését.
A belga főváros belső negyedeiben nagyon sok az olyan szűk utca, amelyet a
világ minden más táján egyirányúsítottak volna, de itt nem. Ennek megfelelően
időnként nyomasztó a közlekedési káosz, amit a helybéli autósok meglehetős
rugalmassággal kezelnek.
Ha úgy adódik dolguk, gátlástalanul leparkolnak a legelképesztőbb helyeken
is, mindenki hozzászokott a kerülgetéshez, centizgetéshez, araszoláshoz. Az
utóbbi években gombamód szaporodnak a fővárosban az olyan, teljesen
automatizált rendszerű kerékpárparkolók, ahol jutányos áron lehet kétkerekűt
bérelni.
Németországban sincs dugódíj, de több tucat település
központjába csak a zöld környezetvédelmi matricával ellátott gépjárművel
lehet behajtani. A levegő tisztaságának megóvásáról szóló uniós irányelvek
bevezetésével összefüggésben szakmai-közéleti vita indult a városközpontokban
alkalmazandó forgalom csökkentésről. A dugódíj helyett a matricás megoldást
választották. A 2007 óta működő rendszer lényege, hogy a gépjárműveket a
károsanyag-kibocsátás alapján kategóriákba - zöld, sárga, illetve piros
színnel jelzett csoportokba - sorolják, a településeken pedig
környezetvédelmi zónákat alakítanak ki, ahová csak a megfelelő kategóriába
tartozó gépjárművek hajthatnak be. A kategóriákat színes matricák jelzik, a
zónák határát pedig útjelző táblák. A matricát a gépjármű tulajdonosának kell
beszerezni. A szabályozás a külföldiekre is vonatkozik, így például Köln
belvárosába egy lengyel autós is csak akkor hajthat be, ha van zöld matrica a
kocsiján, akkor is, ha az autó a legmodernebb, leginkább környezetbarát
gyártmány.
Oroszországban nincs dugódíj, de január óta többet kell
fizetniük azoknak, akik járművükkel közlekedési akadályt okoznak. Az
útkereszteződésekben közlekedési akadályt okozóknak az eddiginél tízszer
többet, 1.000 rubelt (körülbelül 7.000 forintot) kell fizetniük, ha a rendőr
megbünteti őket. A piros lámpa, vagy a megállásra kötelező STOP vonal
figyelmen kívül hagyása is többe, 300, illetve 800 rubelbe kerül az eddigi
100 helyett. Az orosz nagyvárosokban közlekedőket a yandex.ru internetes
kereső oldalon külön dugótérkép segíti.
A cseh fővárosban néhány éve merült fel a dugódíj bevezetésének ötlete, de
egyelőre nem valósult meg. A korábbi főpolgármester szerint
Prága a túlzsúfolt belvárosba való behajtásért szedhetne
díjat, amelynek nagyságáról csak magánvélemények hangzottak el. A dugódíj
beszedésének módozatairól is eltérnek a nézetek. Prága belvárosában évtizedek
óta súlyos gond a parkolás. A kilencvenes években a belvárost háromféle
parkolási övezetre osztották, s az ingyenes parkolás az utcákon ma már
lehetetlen. Egyórás parkolásért 30-60 koronát (360-720 forint) kell fizetni.
A több mint egymillió lakosú cseh metropolis külső részein a bevezető utak
mellett P+R parkolók létesültek, ahonnan az emberek a tömegközlekedési
eszközökkel folytathatták útjukat a belvárosba. A parkolók kihasználtsága
eltérő, de van irántuk érdeklődés.
Lengyelországban több éve felmerült a főváros belső részébe
való behajtás korlátozása, mert Varsó nagy közlekedési problémákkal
küszködik: hatalmas forgalmi dugók keletkeznek és a parkolással is komoly
gondok vannak. A dugódíj bevezetésére azonban addig nincs nagyobb esély, amíg
például a főváros köré nem építenek körgyűrűt, mert jelenleg a kamionforgalom
is a várost átszelő utakon zajlik. A belvárosi közlekedés csökkentését a
parkolóövezetek kiszélesítésével és a parkolási díjak növelésével igyekszenek
elérni a hatóságok. A főváros összesen 14 P+R parkolót üzemeltet és
folyamatosan fejleszti a tömegközlekedést: például most építi a második
metróvonalat. Az utóbbi években négy helyi érdekű vasútvonallal bővítették a
bérlettel igénybe vehető közlekedési eszközök számát és egyre több buszsáv
kijelölésével igyekszik meggyőzni a külső kerületek lakóit, hogy hagyják
otthon gépkocsijukat.
Szlovákiában még nincs dugódíj. A személygépkocsikkal való
túltelítettség terén egyértelműen Pozsony van a legrosszabb helyzetben, a
fővárosban 210 ezer autót tartanak nyilván, további néhány tízezer azoknak a
gépkocsiknak a száma, amelyeknek tulajdonosai ugyan hosszú távon a fővárosban
élnek, ám bejelentett lakhelyük nem itt van. Minden munkanapon újabb mintegy
100 ezer személygépkocsi érkezik a városba. A parkolási gondok másfél
évtizede váltak égetővé Pozsonyban, erre azóta sem tudott hathatós megoldás
találni az önkormányzat. Idén új parkolási stratégia kidolgozásába kezdett: a
város egyes kerületeiben az ott lakók úgynevezett rezidens kártyát
kaphatnának viszonylag alacsony összegért, amely feljogosítaná őket
parkolásra. A nem pozsonyi lakosok, a több mint egy személygépkocsival
rendelkezők és azok, akik nem a saját kerületükben parkolnak, viszont már
magasabb díjat fizetnének a parkolásért.
Bukarestben évek óta tervezik a dugódíj bevezetését, de erre
még nem került sor. A főpolgármesteri hivatal először a zajcsökkentést célzó,
2008-ban kidolgozott stratégiájában vetette fel a bevezetésének ötletét a
belső forgalmi gyűrű által határolt 25 négyzetkilométeres területen. Ez a
főváros hosszú távú fejlesztési tervébe és a román kormány által idén
februárban elfogadott, 2011-2020-as évtizedre szóló közlekedésbiztonsági
stratégiájába is bekerült - a bevezetés pontos dátumának meghatározása
nélkül. Az 1,7 millió állandó lakossal rendelkező Bukarest utcáin 1,2 millió
gépkocsi közlekedik, holott a főváros építészei szerint az úthálózatot
kétszázezer járműre méretezték. A belvárosban alig 100 ezer "parkolóhely"
van: ezek háromnegyede illegális, de a szokásjog alapján a rendőrség nem
bünteti az ott parkolókat. A szabályosan kialakított parkolóban alig 100
forintnak megfelelő összeget kell fizetni óránként - csak éppen nem lehet
helyet találni.
| 2013. június | ||||||||
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V | ||
1 | 2 | |||||||
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | ||
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | ||
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | ||
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | ||
|
|
||||||||