A munkavédelmi dokumentáció digitalizációjának bevezetése óta számos tapasztalat született, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy a papíralapú rendszerekhez képest lényegesen magasabb szintű átláthatóságot, visszakövethetőséget és bizonyíthatóságot biztosít.
A gyakorlatban tehát a digitalizáció nem csupán adminisztratív egyszerűsítést jelent, hanem a munkáltatói felelősség és a munkavédelmi megfelelőség új, objektív alapját teremtheti meg.
A munkavédelemről szóló törvényben 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban Mvt.) és a kapcsolódó végrehajtási rendeletekben egyértelműen kijelölték azt az irányt: a papíralapú dokumentáció már nem tekinthető önmagában elegendőnek, és a hatóságok is egyre inkább a hiteles, visszakövethető, időbélyegzett elektronikus dokumentációt tekintik elsődleges bizonyítási eszköznek.
A munkáltató dokumentációs kötelezettsége nem változott: továbbra is biztosítania kell a kockázatértékelés, az oktatások, a gépek és berendezések dokumentumainak, valamint a munkavédelmi intézkedések nyilvántartásának meglétét és hitelességét. Ami viszont változott, az a dokumentáció formája, bizonyító ereje és ellenőrizhetősége. A digitalizációval a munkáltató nem csupán adminisztratív terhet vesz le a válláról, hanem egyben új felelősségi kockázatokat is vállal, amelyek megfelelő rendszer nélkül könnyen visszaüthetnek egy hatósági ellenőrzés vagy baleseti vizsgálat során.
A digitalizált kockázatértékelés jogi státusza és bizonyító ereje
A kockázatértékelés továbbra is a munkavédelmi rendszer alapdokumentuma, amelynek megléte és aktualitása a munkáltató objektív felelősségi körébe tartozik. A jogszabályi módosítások azonban egyértelművé tették, hogy a dokumentum hitelessége nem a papír formátumhoz kötődik. A digitalizált kockázatértékelés akkor tekinthető jogilag elfogadhatónak, ha:
- visszakövethető módon rögzíti a készítés és módosítás időpontját,
- biztosítja a változások naplózását,
- hitelesen azonosítja a készítőt és…
Üdvözöljük a Környezet -és Munkavédelmi Tudásbázis oldalon!