A környezeti etika – más néven ökológiai etika – az ember és környezete kapcsolatát, valamint a környezet védelmével összefüggő erkölcsi kérdéseket vizsgáló tudományterület. Kiindulópontja az a felismerés, hogy a természeti létezők nem pusztán az emberi tevékenység hátterét vagy erőforrásait jelentik, hanem önértékkel bíró létezők, amelyekkel szemben erkölcsi felelősséggel tartozunk.
Ez a szemlélet éles váltást jelent a kizárólag haszonelvű megközelítésekhez képest, amelyek a természet értékét elsősorban az ember számára nyújtott közvetlen vagy közvetett előnyök alapján határozzák meg.
Az önérték elve
A környezeti etika egyik alapvető tétele, hogy minden élőlény önmagában értékes, függetlenül attól, hogy az ember számára hasznos-e vagy sem. Az élő világ elemei nem puszta eszközei emberi célok megvalósításának, hanem olyan létezők, amelyek önmagukért is tiszteletet érdemelnek. Ez az elv megkérdőjelezi azt a gyakorlatot, amely a természetet kizárólag gazdasági, technikai vagy fejlesztési szempontok szerint kezeli.
A gazdasági tevékenységek hatásának szintjei
A környezeti etika elemzése szerint az emberi gazdasági tevékenységek három egymásra épülő szinten fejtik ki hatásukat:
- Az egyes biológiai létezők szintjén, ahol az érzőképesség, a szenvedés és a jólét kérdései kerülnek előtérbe.
- Az ökoszisztémák szintjén, ahol a rendszerek működőképessége, stabilitása és sokfélesége válik erkölcsi kérdéssé.
- A Föld mint egész…
Üdvözöljük a Környezet -és Munkavédelmi Tudásbázis oldalon!