Hatásmechanizmusok, alkalmazási területek és környezet-egészségügyi szempontok
A gombaölő szerek, más néven fungicidek, gyűjtőnévként szolgálnak mindazon vegyületek megjelölésére, amelyek célja a patogén gombák elpusztítása vagy fejlődésük gátlása. Ezek a kórokozók nemcsak a növénytermesztésben okoznak jelentős károkat, hanem állati és emberi megbetegedések forrásai is lehetnek, ezért a fungicidek alkalmazása egyszerre bír mezőgazdasági, közegészségügyi és gazdasági jelentőséggel.
Hatásmechanizmus szerinti csoportosítás
A fungicidek működésük alapján két alapvető csoportba sorolhatók.
Fungicid hatású szerek
Ezek a készítmények a gombasejteket közvetlenül elpusztítják. Alkalmazásuk különösen indokolt erős fertőzés esetén, amikor a kórokozó gyors visszaszorítása a cél.
Fungisztatikus hatású szerek
Ezek nem pusztítják el a gombákat, hanem gátolják szaporodásukat és fejlődésüket. Ilyen esetben a kórokozó jelen van ugyan, de nem képes további károkat okozni. A fungisztatikus szerek gyakran megelőző jelleggel kerülnek alkalmazásra.
A gyakorlatban mindkét hatásmechanizmus fontos szerepet tölt be, és a választás mindig a fertőzés mértékétől, a kultúrától és az alkalmazási céltól függ.
Gyakran alkalmazott hatóanyagok
A fungicidek köre rendkívül sokszínű, mind szervetlen, mind szerves vegyületeket magában foglal.
A gyakorlatban régóta alkalmazott szervetlen hatóanyagok közé tartoznak:
- a kén,
- a rézvegyületek, különösen a réz-szulfát,
- egyes bárium- és cinkvegyületek.
Ezek elsősorban kontakt hatású szerek, és sok esetben ma is fontos szerepet töltenek be a növényvédelemben.
A szerves hatóanyagok csoportja kémiailag rendkívül heterogén. Ide sorolhatók többek között:
- különböző szerves higanymentes vegyületek,
- ditiokarbamátok,
- diszulfidok,
- valamint egyes speciális szerkezetű, modern hatóanyagok.
A gyógyászatban alkalmazott…
Üdvözöljük a Környezet -és Munkavédelmi Tudásbázis oldalon!