A hulladékvizek kezelése az ipari és települési vízgazdálkodás egyik legösszetettebb környezeti kihívása. A gőzfejlesztők leürített vizei, a hőerőművek és fűtőművek pótvízkészítő technológiája,valamint a széntüzelésű üzemek zagyvizei mind olyan melléktermékek, amelyek jelentős szennyezőanyag-tartalommal bírnak. Ezek a vizek – ha nem megfelelően kezelik őket – a természetes vizek egyik legfőbb szennyezőforrásává válhatnak.
Mára azonban a hangsúly eltolódott: nem csupán a kibocsátás csökkentése a cél, hanem az, hogy a hulladékvizeket értékes erőforrásként kezeljük és újrahasznosítsuk.
A hulladékvíz újrahasznosítása azt jelenti, hogy a tisztított szennyvizet vagy az úgynevezett szürkevizet (például kézmosóból, zuhanyból, mosogatásból származó vizet) nem a csatornába vezetik, hanem más célokra felhasználják. A víz minősége természetesen az alkalmazási területtől függ: míg a települési rendszerekben elsősorban locsolásra vagy WC-öblítésre használják fel a szürkevizet, az iparban komplexebb újrahasznosítási megoldások valósulnak meg.
Az ipari vállalatok körében egyre elterjedtebb a zárt vízkörök kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy a termelés során keletkező technológiai vizek egy része megtisztítva visszakerüljön a folyamatba. Jó példa erre a Grundfos gyár gyakorlata, ahol a zárt vízrendszerek bevezetése jelentős vízmegtakarítást eredményezett.
A tisztított szennyvíz újrahasznosítása – akár települési, akár ipari forrásból – nem ivóvíz-minőségű, de hűtővízként, öntözővízként, vagy egyes gyártási folyamatokban kiválóan használható.
A szürkevíz újrahasznosítása a legegyszerűbb és legelterjedtebb forma.…