A kőolaj és kőolajszármazékok talajba jutása tipikusan kiömlés, szivárgás vagy technológiai meghibásodás következménye. A talajfelszínre kerülő olaj kezdetben szétterül, majd függőleges irányban beszivárog, egyre mélyebb rétegeket érintve. Kedvezőtlen körülmények esetén ez a folyamat elérheti a talajvízszintet, és ezzel a szennyezés már nemcsak talajvédelmi, hanem vízbázis-védelmi problémává is válik.
A beszivárgás lefolyásának megértése kulcskérdés az olajszennyezések kockázatértékelésében és a beavatkozási döntések megalapozásában.
A beszivárgás két alapvető esete
A talajba jutó olaj viselkedése alapvetően attól függ, hogy a szennyezőanyag mennyisége hogyan aránylik a talaj olajvisszatartó képességéhez.
Első esetben a talajba kerülő olaj mennyisége kisebb vagy legfeljebb egyenlő a beszivárgásban részt vevő talajtest olajvisszatartó kapacitásával. Ilyenkor:
- az olaj a talajszemcsékhez kötődik,
- nem éri el a talajvízszintet, feltéve, hogy az nem emelkedik fel a szennyezett rétegig,
- a szennyezés helyben marad, és idővel mikrobiológiai folyamatok révén lebomolhat.
Ebben az esetben a szennyezés nem válik mobilissá, így a terjedési kockázat korlátozott.
Második esetben a talajba szivárgó olaj mennyisége meghaladja a talaj olajvisszatartó képességét, vagy a szennyezés folyamatos utánpótlást kap. Ilyenkor:
- a talaj telítődik olajjal,
- az olaj gravitációs hatásra egyre mélyebb rétegekbe jut,
- végül eléri a felszín alatti víz szintjét,
- és elszennyezi a talajvizet, veszélyeztetve annak felhasználhatóságát.
Ez a helyzet már kiemelt környezetvédelmi kockázatot jelent, különösen vízbázisok közelében.
A talaj olajvisszatartó képessége
A talaj olajvisszatartó képessége azt fejezi ki, hogy a talaj milyen mennyiségű olajat képes gravitáció ellenében megkötni. Ez a képesség nem állandó érték, hanem több tényezőtől függ:
- a talaj szemcseösszetételétől és hézagtérfogatától,
- a talaj típusától és szerkezetétől,
- az olajszármazék fajtájától és viszkozitásától,
- a talajszemcsék és az olajmolekulák között kialakuló…