A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol ez a terület nincs tudatosan felépítve, ott előbb-utóbb működési zavar, hatósági kockázat vagy indokolatlan többletköltség jelenik meg. Egy jól működő rendszer ezzel szemben átlátható, ellenőrizhető, és illeszkedik a vállalat mindennapi folyamataihoz.
1. A keletkező hulladékok pontos ismerete
Az első és leggyakrabban elhibázott lépés a hulladékok „nagyvonalú” kezelése. A rendszer alapja az, hogy a vállalat pontosan tisztában legyen:
- milyen hulladéktípusok keletkeznek,
- milyen mennyiségben,
- milyen rendszerességgel,
- mely technológiai pontokon.
Nem elegendő annyi, hogy „kommunális” vagy „ipari” hulladék. A veszélyes, nem veszélyes, újrahasznosítható és speciális kezelést igénylő frakciók elkülönítése már a keletkezés helyén eldől. Ha ez nem történik meg, a későbbi kezelés drágább és kockázatosabb lesz.
2. A gyűjtés és elkülönítés gyakorlati megoldhatósága
Kulcskérdés, hogy:
- a gyűjtőedények elhelyezése logikus-e,
- az elkülönítés egyszerű-e,
- egyértelműek-e a jelölések,
- nem növeli-e indokolatlanul a munkaterhelést.
A jól működő rendszer nem fegyelmez, hanem automatikusan működik. Ha egy hulladékfrakció gyűjtése bonyolult, az biztosan nem fog hosszú távon működni.
3. Megfelelő gyűjtő- és szállítóeszközök kiválasztása
A gyűjtőedények, szállítókonténerek és ideiglenes tárolók kiválasztása közvetlen hatással van:
- a munkabiztonságra,
- a környezeti kockázatokra,
- a szállítási költségekre.
Figyelni kell a méretezésre, az anyagminőségre, a zárhatóságra és arra, hogy az adott hulladékhoz valóban megfelelő-e az eszköz. Egy alulméretezett konténer túlcsordulást, egy túlméretezett felesleges elszállítási költséget eredményez.
4. Ideiglenes tárolás és telephelyi elhelyezés
A hulladék nem mindig kerül azonnal elszállításra. Az ideiglenes tárolás ezért kritikus pont. Vizsgálni kell:
- a tárolási időt,
- a környezetvédelmi és munkavédelmi kockázatokat,
- az időjárási hatásokat,
- a szivárgás,…
Üdvözöljük a Környezet -és Munkavédelmi Tudásbázis oldalon!