A Szakadáti-legelő Természetvédelmi Terület Tolna vármegye északi részén, a Tolnai-hegyhát egyik löszvölgyében helyezkedik el.
A terület 1989-ben nyert védett státuszt, elsődleges célja az itt előforduló őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis), egy ritka, apró termetű orchideafaj kis populációjának megőrzése és fenntartása.
A védett terület kiterjedése 3,5 hektár, amely viszonylag kicsi, de ökológiai szempontból kiemelt jelentőségű, mert egy sajátos, nyílt, mészben gazdag mezofil gyep maradványát őrzi egy erősen átalakított tájban.
A Tolnai-hegyhát a Dunántúli-dombság része, jellemzően löszös felszínű, dombos tájegység, amelyet a szántóföldi művelés és a szőlőtermesztés az elmúlt évszázadokban erősen átalakított.
A természetes gyepek többsége eltűnt vagy töredékesen maradt fenn, elsősorban meredekebb lejtőkön, völgyoldalakban.
A Szakadáti-legelő egy ilyen maradványterület: meredek domboldalon kialakult száraz, meszes, középkötött talajú gyep, amely a löszpuszták és a mezofil rétek közötti átmeneti típust képviseli.
Ez a mozaikos élőhely szerkezete lehetővé teszi, hogy különböző mikroklimatikus viszonyok alakuljanak ki, ami kedvez bizonyos ritka, pionír jellegű növényfajoknak.
A terület védelmének középpontjában álló őszi füzértekercs az egyik legkisebb termetű hazai orchideafaj.
Magyarországon ritka és szórványos előfordulású, döntően a Dunántúl dombvidékein és a Kisalföld peremén található meg.
Nevét jellegzetes, csavart füzérre emlékeztető virágzatáról kapta, amely augusztus–szeptember hónapokban nyílik, amikor a legtöbb más növényfaj már elvirágzott.
Ez a késői virágzási időszak különleges ökológiai stratégiát jelez: a faj a vegetációs időszak végén is képes termést hozni, így kihasználja a versenytársak csökkenésével járó előnyöket.
A Szakadáti-legelő élőhelye nem tipikus környezete az őszi füzértekercsnek, hiszen a faj általában félig zárt, gyepes, de nem túl száraz élőhelyeket kedvel.
Itt azonban meredek, napsütötte…
Üdvözöljük a Környezet -és Munkavédelmi Tudásbázis oldalon!