Változások a Legionella szabályozás területén

Pontosításra kerültek a Legionellával kapcsolatos kötelezettségek során alkalmazandó szakmai útmutatások, így többek között a kockázatértékeléskor alkalmazandó szempontok és a kockázatkezelési módszerek során szem előtt tartandó tudnivalók.

A Legionella a természetben is előforduló baktériumcsoport, amely a természetes közegekben (pl. természetes vizekben, illetve nedves környezetben) általában nem okoz semmiféle megbetegedést. Az ember által létrehozott létesítményekben azonban gyakran előfordulnak olyan körülmények, amelynek hatására a baktériumok nagymértékben képesek elszaporodni, és ilyen koncentrációban akár komoly megbetegedéseket is előidézhetnek. Növekedésüket a 20-50 °C-os vízhőmérséklet segíti elő. 20 °C alatt jellemzően nem szaporodnak, de nyugvó fázisban túlélnek, és amikor a víz hőmérséklete eléri a megfelelő szintet, újra szaporodni kezdenek. A Legionella baktériumok 60 °C felett többnyire elpusztulnak. A baktérium koncentrációjának növekedésével a legionellózis betegség kialakulásának kockázata is arányosan nő. A Legionella baktérium által okozott legionellózis betegséget elsőként 1976-ban diagnosztizálták az USA-ban. A legionellózis légúti betegség, amely Legionellával fertőzött aeroszol útján terjed. Elsősorban legyengült immunrendszerű emberek betegednek meg, a betegség legfőbb tünete a tüdőgyulladás, de esetenként halálos kimenetelű is lehet. Eddig 61 Legionella fajt azonosítottak, ebből hozzávetőlegesen 25 minősül emberi kórokozónak. A legveszélyesebb a Legionella pneumophila (illetve ennek bizonyos típusa). Épített vízrendszerekből többnyire ezt a típust mutatták ki. A betegség leggyakrabban Legionella baktériumokat tartalmazó aeroszol belégzését követően alakul ki, ezért a megbetegedési lánc szükséges eleme a vízterekből kiinduló, a baktériumot tartalmazó mikrocseppek képződése. A cseppképződés során különböző méretű cseppek jutnak a környezetbe. Az 5 µm-nél kisebb méretű vízcseppek (aeroszol) a legionellózis kockázatának szempontjából kiemelt jelentőségűek, ugyanis ezek képesek legmélyebben lejutni a tüdőjáratokba. [Módszertani levél Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó kockázat értékeléséről és a kockázatcsökkentő beavatkozásokról – Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ]

Az elmúlt időszakban (döntően a koronavírus járvány miatt a közintézmények, egyéb közforgalmú létesítmények, üzemek leállásának hatására) a Legionella baktériumok okozta kockázatok kérdése is előtérbe került. Ez főként annak köszönhető, hogy a leállások alatt a legtöbb létesítmény esetében számolni kell a vízvezeték-hálózatokban és a légkezelő rendszerekben a pangó víz által felmerülő problémákkal. A pangó víz számos baktériumfaj, így többek között a Legionella baktériumok elszaporodásának is kedvez, amely komoly egészségügyi kockázatokkal járhat. A Legionella azonban nem csak a hosszabb ideig leállított, használaton kívüli rendszerekben képes elszaporodni, hanem a használatban lévő rendszerekben is, amennyiben a szaporodásukhoz ideális feltételek adottak. Nagyon sok esetben az üzemeltetők nem is gondolnak ennek lehetőségére, holott a Legionella akár pár nap alatt képes jelentős mértékben elszaporodni. A Legionella baktérium által okozott egészségügyi problémák elkerülése érdekében fontos feladat, hogy az egyes rendszerek üzemeltetése során kiküszöböljük azokat a körülményeket, amelyek a baktériumok szaporodásának kedveznek.

Hazánkban a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó közegészségügyi előírásokat a 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet szabályozza. A jogszabályon túl számos fontos tudnivalót rögzít a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ évente frissülő módszertani levele a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó kockázat értékeléséről és a kockázatcsökkentő beavatkozásokról. A 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet szerint az NNGYK minden év február 15-ig a honlapján közzéteszi a frissített Legionella módszertani útmutatót.

A Legionella szabályozás egyik sarkalatos pontja a Legionella kockázatbecslés. A Legionella-fertőzési kockázatot jelentő létesítményekben, illetve a fokozott Legionella-fertőzési kockázatot jelentő létesítményekben a fertőződési kockázatot egységes módszertan szerint fel kell mérni, amely alapján kockázatbecslési dokumentációt kell készíteni. Legionella kockázatot jelentő közegnek minősül többek között a létesítmények használati hidegvíz (ivóvíz) és használati melegvíz (HMV) rendszere, a nedves hűtőtornyok, melegvizű fürdőmedencék, fogászati kezelőegységek, tűzivíz rendszerek, légkezelők, split klímák, fan-coilok, nedves légmosók, párásítók, napkollektorok, nagynyomású vizes tisztítók, szökőkutak és díszkutak.

A korábbi évekhez hasonlóan idén februárban is frissítésre került az NNGYK Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó kockázat értékeléséről és a kockázatcsökkentő beavatkozásokról szóló módszertani útmutatója, így minden érintettnek érdemes áttanulmányoznia az abban foglalt tudnivalókat. A következőkben a módszertani levélből emeltünk ki olyan részleteket (a pontosság kedvéért az eredeti szövegből idézve), amelyeket érintenek a legújabb módosítások. A legújabb módszertani útmutató elérhető az alábbi linken: