Ismét változik az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 374/2012. (XII. 18.) Korm. rendelet. A legújabb változások ezúttal az ólomra vonatkozóan a 107/2026. (VII. 17.) Korm. rendelettel léptek életbe.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján mind az Európai Unióban, mind az egyes országokban világossá vált, hogy az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak megfelelő begyűjtésére, kezelésére, újrafeldolgozására és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedések bevezetése, és az intézkedések megvalósítása érdekében szervezett, összehangolt, hatékony rendszerek létrehozása szükséges. Az intézkedések bevezetése számos országban több-kevesebb sikerrel megtörtént. Hamar kiderült azonban, hogy a problémák megoldásához nem elegendő csupán az elektromos és elektronikai hulladékok szelektív gyűjtése, bontása, illetve a hasznosítható részek újrahasználata, feldolgozása, mivel a berendezésekben lévő veszélyes anyagok (higany, kadmium, ólom, hatvegyértékű króm, polibrómozott bifenilek, polibrómozott difenil-éterek) a visszamaradó (nem hasznosítható) hulladékban továbbra is megmaradnak, s jelentős egészségügyi és környezeti kockázatot jelenthetnek.
Az egyes tagállami szabályozások összehangolása (jogszabályok közelítése), az emberi egészség és a környezet védelme, valamint az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak környezetvédelmi szempontból megfelelő hasznosítása, ártalmatlanítása érdekében az Európai Unió megalkotta az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikai berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK irányelvét, amelyet 2011. évtől a 2011/65/EU irányelv váltott fel. Az irányelv számos követelményt megszab az egyes veszélyes anyagok alkalmazására vonatkozóan, így többek között előírja, hogy a forgalomba hozott elektromos és elektronikus berendezések nem tartalmazhatnak ólmot, higanyt, kadmiumot, hatvegyértékű krómot, polibrómozott bifenileket (PBB) és polibrómozott difenil-étereket (PBDE) az irányelv II. számú mellékletében meghatározott koncentráció felett. Ez a korlátozás a berendezések javításához, újrahasználatához, funkcionális frissítéséhez és kapacitásuk javításához felhasznált kábelekre és cserealkatrészekre is vonatkozik. Ez a kritérium abban az esetben érvényes, ha a felsorolt anyagok tervezés módosításával történő kivonása, vagy olyan anyagok, alkatrészek használatával történő helyettesítése lehetséges, amelyekhez nem szükségesek az említett anyagok; illetve ha a helyettesítés által okozott káros környezeti, egészségügyi, ill. a fogyasztói biztonságot érintő hatások várhatóan nem haladják meg az így elért előnyöket.
Mivel a fenti veszélyes anyagok teljes mértékű kivonása (illetve helyettesítése) a jelenlegi tudományos-műszaki fejlettség mellett nem lehetséges, így az irányelv meghatároz bizonyos eseteket, amelyeknél a tilalmat nem kell alkalmazni, illetőleg egyes berendezéstípusoknál az adott veszélyes anyag csak bizonyos határérték alatti mennyiségben alkalmazható.
Az Európai Unió veszélyesanyag-korlátozásra vonatkozó irányelvének megjelenése óta az abban foglalt előírások a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás céljából több ízben is módosításra kerültek, így számos esetben változott a tilalom alól mentesülő esetek listája.
Hazánkban az egyes veszélyes anyagok korlátozására vonatkozó követelményeket 2004. októbertől a 16/2004. (X. 8.) KvVM rendelet szabályozta, 2013.-tól pedig – az említett jogszabályt felváltva – a 374/2012. (XII. 18.) Korm. rendelet rögzíti a veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának szabályait.
A rendelet - az EU-szabályozáshoz igazodva - kimondja, hogy bizonyos…
Üdvözöljük a Környezet -és Munkavédelmi Tudásbázis oldalon!