Betarthatóak-e a munkavédelmi előírások?

A cím általánosító, hiszen rendkívül nagy azoknak az előírásoknak halmaza, melyek közvetlenül vagy közvetetten munkavédelmi vonatkozásúak. Az Mvt. 11. § munkavédelemre vonatkozó szabálynak tekinti az Mvt.-t, Vhr-t, biztonsági szabályzatokat, egyes szabványokat, továbbá a munkáltató rendelkezéseit az Mvt. 12.§ szerint. Az Mvt. 23.§ utal a rendeltetésszerű és biztonságos üzemeltetésre, használatra vonatkozó dokumentációkra, azaz pl. használati utasításra, kezelési-karbantartási utasításra.

Az előírások a személyi, tárgyi és szervezési feltételeket rögzítik, általános ill. részletes követelményként. Ez a cikk „csak” a személyi feltételek egyes vonatkozásaira tér ki, különös tekintettel azokra, melyek betartása a vállalkozások egy része számára nehézséget okoz, ráadásul nem is észszerűek. A hazai szabályozás gyakran olyan bonyolult, hogy a külföldi anyavállalatok képviselői azokat sokszor értetlenkedve fogadják. Persze a jelentős ismeretekkel rendelkező hazai munkavédelmi szakemberek számára sem egyszerű a naprakész felkészülés, erre jó példa az építőgép-kezelő jogosítványokkal kapcsolatos TIM Munkavédelmi Irányítási Főosztályának tájékoztatója, mely 105 oldal terjedelemben segíti a jogkövető magatartás betartását. 
Nem lehet az EU-ra fogni a bonyolult, néha betarthatatlan hazai jogszabályainkat, hiszen az EU „szabad kezet adott” a tagállamoknak több területen arra, hogy az egyes tevékenységek személyi feltételeit szabályozzák – helyi sajátosságok figyelembevételével.

A 89/391 EGK TANÁCS IRÁNYELVE (1989. június 12.) a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szerint:
9. cikk A munkáltatók különböző kötelezettségei
(2) A tagállamok a tevékenységek jellegének és a vállalkozás méretének figyelembevételével meghatározzák azokat a kötelezettségeket, amelyeket a különféle típusú vállalkozásoknak kell teljesíteniük az (1) bekezdés a) és b) pontjában előírt dokumentumok elkészítése tekintetében és az (1) bekezdés c) és d) pontjában előírt dokumentumok készítésekor.

A személyi feltételek meghatározása szempontjából fontos tényező a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló  10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet, mely a 2009/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja. Az irányelv 5. cikk az alábbiakat tartalmazza:
5. cikk A munkaeszköz vizsgálata 
(1) A munkáltató gondoskodik arról, hogy a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlatok értelmében képesített személyek az olyan munkaeszközökön, amelyek biztonsága a beszerelés körülményeitől függ, kezdeti ellenőrzést (a beszerelés után és az üzembe állítás előtt), és minden egyes új telephelyre vagy munkahelyre történő mozgatás után újabb ellenőrzést végezzenek, annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak e munkaeszközök helyes beszereléséről és jó működéséről.
(4) Ezeknek az ellenőrzéseknek a feltételeit a tagállamok határozzák meg.

Személyi feltételek számos munkakörre tevékenységre kiterjednek, természetesen elsősorban a munkavédelmi szakemberekre, továbbá munkáltató és munkavállalókra, szolgáltatást végzőkre, stb.
E cikkben nem térek ki a középfokú munkavédelmi szakemberek (munkavédelmi előadók) képzésére, mert Környezet- és Munkavédelmi Tudásbázisban 2022. november megjelent erről egy írásom, utólag ellenőrizve megállapíthatók, hogy az teljes mértékben igazolta fenntartásaimat az oktatással és vizsgáztatással. 
E témában rendelkezek bizonyos tapasztalatokkal, hiszen középfokú képzést 34 éve, felsőfokú oktatást 20 éve végzem, továbbá több mint 20 évig készítettem munkatársammal az NSZFI ill. NSZFH részére országos vizsgaanyagokat. (Két éve ez a munkám megszűnt, mivel már nem központi vizsgaanyagot használnak a vizsgaközpontok, hanem maguk által készített vizsgafeladatokat. Mivel érdekeltek a vizsgaközpontok az eredményes vizsgáztatásban, a színvonaluk megkérdőjelezhetők.)
Néhány évvel ezelőtt a közmunkások számára munkavédelmi technikusképzést szerveztek országos szinten. A kontakt oktatásokon csak igen kevesen jelentek meg, tudásszintjük ennek megfelelő volt. A képesítő vizsgán ennek ellenére a többségük megfelelt, ezért a kormányhivatalok elégedetten jelentették, hogy a képzés sikeres volt. Ha összehasonlítjuk a 20 évvel ezelőtti képzéseket, melyek egy évig tartottak, lényegesen kisebb anyagot kellett elsajátítaniuk, több gyakorlati órájuk volt, magasszintű jegyzeteket kaptak, akkor a közmunkások sikeres vizsgája kétségeket ébreszthet.  Persze már megjelentek olyan hirdetések, hogy egy készülék beszerzésével 2 hét alatt megtanulhat folyékonyan beszélni angolul, lehet, hogy már a munkavédelmi képzéseken is hasonló fejlesztés…