Az EU OSHA 79 számú e-Fact foglalkozik a szélenergia ágazatban fellépő munkahelyi egészség és biztonság kérdésével. Bár a szélenergia „zöldnek” tekinthető és jó a környezetre, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az építés, karbantartás során a munkavállalók egészségére és biztonságára nem jelent veszélyeket. A szélturbinák elhelyezése, felállítása, karbantartása és esetleges leszerelése egyedi kihívásokat jelentenek (pl. távoli területek, szélsőséges időjárási körülmények vagy a tengeren végzett munka) a munkavállalók egészségére és biztonságára. A szélenergiával kapcsolatos új technológiák vagy munkafolyamatok új veszélyeket is felvetnek, amelyek szükségessé teszik a készségek új kombinációinak kezelését (EU-OSHA, 2013b).
Az energiatermelés az üvegházhatású gázok kibocsátásának 80% -át teszi ki az Európai Unióban (EU). Az Európa 2020 stratégiában (Európai Bizottság, 2010) az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy 2020-ig legalább 20% -kal csökkenti üvegházhatásúgáz-kibocsátását, 20% -kal javítja az energiahatékonyságot, és növeli a megújuló energia részesedését. A szélenergia megújuló és tiszta, nem termel üvegházhatású gázokat.
A szélenergia felhasználásában óriási növekedés tapasztalható az elmúlt évtizedekben, és ez várhatóan folytatódni fog, 2010-ben 70 488 szárazföldi szélturbina és 1122 tengeri turbina volt az EU-ban (EWEA, 2013a). Az európai szélenergia-ágazat a 2009. évben 192 000 ember számára biztosított munkahelyet, a kiadvány megállapítja, hogy sokkal több jól képzett munkavállalóra van szükség a gyártástól a projektmenedzsmentig.
Az egyre növekvő számú munkavállaló okán indokolt a biztonsági és egészségvédelmi szempontok előtérbe helyezése, különösen annak okán, hogy a szélenergia viszonylag új iparág, és a növekvő munkavállaló létszám miatt az új szereplők nem ismerik teljesen az ebben a munkakörnyezetben felmerülő veszélyeket. Fennáll továbbá a lehetőség, hogy az EU szélerőmű-iparának növekedési sebessége készségek hiányához vezethet, mivel tapasztalatlan munkavállalók vesznek részt olyan folyamatokban, amelyekre nem képezték őket, és ezáltal veszélyeztetik saját biztonságukat és egészségüket.
Szélenergia turbinák
A szél energiája az áramló tömeg mozgási energiája, ezt lehet részlegesen átalakítani egyéb mechanikai mozgásokká, elsősorban forgássá. A szélenergia teljes kifogása nem lehetséges, ugyanis ez azt jelentené, hogy a sebesen érkező levegő teljesen lefékeződne, megállna. Az amúgy nyomáskülönbségek hatására létrejövő egyenletes légáram útjába helyezett szélerő kinyerő berendezések valamelyest lassítják az áramlást, nyomáskülönbséget, turbulenciákat okoznak. A haladó szél energiáját általában vízszintes vagy függőleges tengely kerekekre szerelt, a kerék síkjával szöget bezáró lapátokkal alakítják forgássá. Régebben tapasztalatok alapján készítették a szélkerekeket, vitorlákat, de ma a szélkerekek aerodinamikai formázása és gépészeti konstrukciója a „high tech”-hez, azaz a nagyon felett technológiákhoz tartozik.
A szélerőmű az alábbi főelemekre tagolható: alapzat, a tartótorony, a gondola (gépház), a lapátkerék, a transzformátorház és a hálózati csatlakozás. A tartótorony tetején lévő gondola-lapátkerék egysége elforgatható. A lapátkerekek önmagukban is elforgathatók.
A mai modern szélerőműveknél már nem az alaki ellenállás, hanem a lapátokra ható felhajtóerő elvét hasznosítják. A legtöbb ma épített erőmű két- vagy háromlapátos, és vízszintes tengelyű. A lapátok az agyban csatlakoznak a főtengelyhez. A lapátok a saját tengelyük körül elforgathatók, hogy áramlástanilag a lehető legkedvezőbb legyen lapátokra ható felhajtóerő nagysága, vagy, ha nagyon erős a szél, akkor be tudja forgatni szélirányba a lapátokat, illetve zászlóállásba.
A lapátok a lassú tengelyhez vagy főtengelyhez kapcsolódnak. A tengelyforgást a hajtómű felgyorsítja, és a gyors tengely…
Üdvözöljük a Környezet -és Munkavédelmi Tudásbázis oldalon!