Információs táblákat helyeztek ki június végén a komáromi Rüdiger-tavakhoz, amelyek érdekes leírásokkal és számos fotóval illusztrálva ismertetik a területen élő sokszínű élővilágot, a tavak kialakulását, vízellátását és védettségét.
A Rüdiger-tavak Komárom város belterületén helyezkednek el. Két egységből állnak, az I. sz. nagyobb és a II. számú kisebb tórészből. A két tó együttes hossza eléri az 500 métert, szélessége hozzávetőlegesen 100 méter, átlagos mélységük alig több mint 1 méter. A terület Komárom Város Önkormányzata tulajdonában áll, a tavak üzemeltetője a Komáromi Horgász Egyesület. A tavak környezetének gondozását a Komáromi Városgazda Nonprofit Kft. végzi.
A Rüdiger-tavak és környezetük (összesen 7,1 hektár terület) 1992. óta helyi védelem alatt álló terület állattani, növénytani és tájképi értékei miatt. A tavak élővilága a városi horgásztavakra jellemzőhöz képest jóval változatosabb és fajgazdagabb. Ezt a sokszínűséget jelentős mértékben köszönhetjük a zavartalan nyugalmat biztosító szigeteknek, amelyek megőrzése természetvédelmi szempontból a jövőben is kiemelkedő fontosságú. A tavak rendkívül gazdag madárvilággal büszkélkedhetnek (az elmúlt néhány év alatt több mint 50 madárfaj volt megfigyelhető), de élnek itt szép számmal halak, ízeltlábúak, kétéltűek, hüllők és emlősök is. Az előforduló fajok jelentős része védett vagy fokozottan védett.
A tavak kialakulása
A régmúlt időkben a Rüdiger-tavak területén nem volt összefüggő vízfelület. Korábbi források szerint erre haladt át az Ős-Duna egy mellékágának völgyében a Szőny-Füzitői csatorna, ami tulajdonképpen egy folyami mellékág volt. A laposabb területeken (mint a Rüdiger-tavak területe) a lassú vízfolyás miatt a víz időnként felhalmozódott, nagyobb területen terült el, s így időszakos elöntések, belvíztavak alakultak ki.
Később a Rüdiger-tavak helyén főleg a közelben működő téglagyárnak termeltek ki agyagot. Ekkor folyt a terület szomszédságában az Igmándi erőd építése is, ahol sok agyagot használtak fel. Amikor az agyagréteg elvékonyodott, felhagyták a lelőhelyeket. Persze a táj nem lett olyan, mint korábban, mert az agyaggödrök ott maradtak, árulkodva az ember jelenlétéről. A gödrökben a víz összegyűlt, kisebb tavacskák alakultak ki, köztük átfolyásokkal, mocsarakkal, amelyet szép lassan a természet is újra birtokba vett. Az agyaggödrök területét Rüdiger-féle mocsaraknak nevezték a terület többségi tulajdonosa, Rüdiger Vilmos egykori sütőmester után. Az öblöket később fokozatosan összekapcsolták, tóvá bővítették. A Rüdiger I. tavat (nagy tó) összefüggő formában 1959-61-ben kotorták ki először, majd többször is részleges felújításra került. A Rüdiger II. (kis tó) területe sokáig egy időszakos vízborítású, nádas terület volt. 1978-79-ben a medret kibővítették és a mocsaras, nádas részt öbölszerűen kikotorták, tóvá alakították.
Vízellátás
Korábban a tavak főként talajvízből és csapadékvízből táplálkoztak, illetve volt 6-7 db fenékforrás is, amelyeket a felhalmozott iszap nagyrészt lefojtott. A tavak mai egyetlen folyamatos vízutánpótlása az Igmándi út közelében fakadó, 1 liter/s vízhozamú artézi kút, amelynek vize közvetlenül a tóba érkezik. Ezen kívül a Nagyherkályi csatorna belterületi ágaiból érkezhet még befolyó víz időszakos jelleggel. A tavak vizét a Szőny–Füzitői csatorna vezeti el, amelynek Komárom-Székesfehérvári vasútvonal feletti részét Korpás ér néven is ismerik.
Növényzet
Vízi életközösségekben nagyon fontos szerepet kap a vízi és vízparti növényzet. Elengedhetetlen a víz öntisztulásában és a tó természetes egyensúlyi rendszerének fenntartásában, valamint a partok és szigetek eróziójának megelőzésében. Ezen felül óriási szerepe van abban, hogy az itt élő állatok megfelelő búvóhelyet, pihenő-, szaporodó- és fészkelő helyet, táplálkozó helyet találjanak maguknak. A vízparti növényzet mellett a tó környezetében előforduló élőlények faji sokszínűségét a terjedelmes lombkoronával rendelkező fák, és a gyepben előforduló virágzó lágyszárú növényzet sokszínűsége is gazdagítja.
A Rüdiger-tavaknál legnagyobb tömegben a vízben gyökerező, de szárukkal magasan a víz fölé emelkedő náddal találkozhatunk. A nád nemcsak mocsaras területeken, hanem csaknem 2 méteres vízmélységig előfordul az álló- vagy lassan folyó vizekben. Évelő fűféle, elsősorban a talajban kúszó gyöktörzseivel szaporodik, de sekély vizekben eldőlő szárai minden csomójából járulékos gyökereket és szárakat képes hajtani. A nádasok mentén itt-ott keskenylevelű gyékényre is lelhetünk, amelyet virágzási időszakban torzsavirágzatáról (buzogány) könnyen felismerhetünk. A virágzat a termésérés után széthullik, az apró szemterméseket fehér, vattaszerű szőrpamacsok repítik messze. Ezenkívül ha figyelmesek vagyunk, a partok közvetlen közelében egy-két helyen 30- 100 cm magas, élénkzöld levelű növénnyel, a zsiókával (más néven szikikákával), vagy akár réti szittyóval is találkozhatunk.
A tavak környezetének leggyakoribb fás szárú növényei a platán, a fűz félék és a mocsári ciprus. A többi fafajta csak kis egyedszámban fordul elő, így például nyír, vadgesztenye, hárs, vagy a különlegességnek számító mocsári tölgy. A tó faállományához a lakosság és a helyi szervezetek is hozzájárultak, a ’Zöld kéz’ elnevezésű faültetési program keretében szép számmal kerültek elültetésre fák a tavak partján, a szigeteken és a Rüdiger I. tó mellett lévő Naumburg-parkban.
Annak ellenére, hogy a tóparti területeket rendszeresen nyírják, gondozzák, az itt előforduló lágyszárú növényzet fajgazdagsága meglehetősen magas. Ez jelenős mértékben köszönhető a nyílt vízfelület miatt kialakuló mikroklímának. A gyakran előforduló virágok mellett (pl. százszorszép, pongyola pitypang) láthatunk itt többek között szarvaskerepet, terjőke kígyósziszt, mezei csorbókát, kaporlevelű ebszékfűt, erdei mályvát, bókoló bogáncsot, sövényszulákot vagy akár vízi mentát. A virágzó lágyszárúak színes kavalkádja hatására a tóparti rovarvilág fajgazdagsága is kiemelkedő.
A Rüdiger-tavak vízminőségét az önkormányzat folyamatosan figyelemmel kíséri, mivel a városi elhelyezkedés, valamint a szántóföldi lefolyásokat is magába gyűjtő időszakos befolyó vizek potenciális külső terhelést jelentenek. Bizonyos időközönként bioremediációs vizsgálatokat is végeznek, amelynek célja a tavak vízminőségének javítása, az érkező szerves anyagok, valamint nitrogén- és foszforvegyületek hatékony eltávolítása a tó jó ökológiai állapotának fenntartása érdekében. A vizsgálatok során a tavakban élő mikroszkopikus méretű növényi szervezetek, az algák vizsgálata is megtörtént. A vizsgálat idején a két tó alga faji összetétele nagyjából egyforma volt. A faji összetételt kovaalga dominancia jellemezte, az egyedszám több mint 90 %-a kovaalga volt, ami a jó vízminőség jele. Ezen kívül zöld- és ostoros algák is megtalálhatóak benne. A vízminőséget károsan befolyásoló, és gyakran toxintermelő kékalga fajok száma minimális volt. A víz pH-értéke is kedvező e tekintetben (9 alatti értékeket mértek), hiszen a kékalga-fajok 9 feletti pH esetén kerülnek versenyelőnybe. A tavak algaszám szempontjából eu-politrófikus állapotban voltak, ami jelentős foszfát tartalomra utalhat.
Halak, horgászat
A…
Üdvözöljük a Környezet -és Munkavédelmi Tudásbázis oldalon!