A közúti közlekedési zaj az utakon közlekedő járművek által keltett zajterhelés összessége, amelyet a gyakorlatban egyenértékű zajszinttel jellemeznek. Ez az érték nem egyetlen zajeseményt ír le, hanem azt a tartós terhelést, amely egy adott időszak alatt a környezetet éri, és amely az emberi egészség és életminőség szempontjából releváns.
A közlekedési zaj kialakulása
A közúti közlekedési zaj nagyságát két fő tényezőcsoport határozza meg:
- a járművek zajkibocsátása,
- valamint az út és a zajterhelési pont közötti hangterjedési viszonyok.
A zajforrás oldalán a járművek motorzaja, gördülési zaja és – különösen nagyobb sebességnél – az aerodinamikai zaj együttesen határozza meg a kibocsátást. Ezek hatása nem állandó, hanem a forgalom összetételétől és dinamikájától függ.
Kiindulási alszint és forgalmi tényezők
A hazai gyakorlatban a közúti közlekedési zaj számításánál egy kiindulási alszintet alkalmaznak, amely jellemzően 7,5 méteres távolságra vonatkozik az úttengelytől. Ez az alszint az alábbi forgalmi jellemzők függvénye:
- az óránként elhaladó járművek száma,
- a nehézjármű-forgalom aránya,
- a járművek haladási sebessége.
Ezek az adatok adják meg az alap zajkibocsátási szintet, amelyet azonban a valós környezeti viszonyok miatt korrekciókkal kell módosítani.
Út- és környezeti hatások
A tényleges zajterhelést számos további tényező befolyásolja, ezért a kiindulási alszintet korrigálni szükséges. Ilyen tényezők többek között:
- az útburkolat típusa és állapota,
- az út emelkedése vagy lejtése,
- a kereszteződések közelsége, a gyorsítások és lassítások miatt,
- a zajforrás és a mérési pont közötti távolság,
- a talaj jellege és hangelnyelő képessége,
- a meteorológiai körülmények, különösen a szél és a hőmérsékleti rétegződés,
- a növényzet, amely…
Üdvözöljük a Környezet -és Munkavédelmi Tudásbázis oldalon!